Az iszlám (akárcsak a judaizmus) a helyes cselekedetek, szabályok és törvények vallása. Ezért aztán a hívő muzulmánnak számos parancsolatnak kell engedelmeskednie. Ezek közül az öt legfontosabbat az iszlám öt „oszlopának” is szokták nevezni.

Az öt oszlop

Az öt oszlop közül az első a hitvallás (saháda). Ez arról szól, hogy egyetlen isten létezik, s Mohamed az ő prófétája. A második „oszlop” az imádkozás (szalát), amely az istentiszteletekre és az imaszertartásokra vonatkozik. (Mozdulatok, leborulások sora, arccal a mekkai Kába felé fordulva.) A harmadik „oszlop” a böjt (szaum), ami a ramadán hónapban való önmegtartóztatást jelenti.

A negyedik a zakát, vagyis a szegényadó, ami kezdetben egyfajta adó volt, ma már viszont inkább a jótékonykodásra utal: a szűkölködők ellátásának segítésére minden muzulmán köteles jövedelmének vagy vagyonának meghatározott részét befizetni. Az ötödik oszlop maga a zarándoklat, vagyis a háddzs. Aki ezt elvégezte, jogosult a „hadzsi” cím használatára.

A háddzs

A háddzs a muzulmán év tizenkettedik hónapjában tett mekkai zarándoklat. (Az úgynevezett „kis zarándoklatra” az év folyamán bármikor, a „nagy zarándoklatra” csak az arab naptári év tizenkettedik hónapjában, dul hiddzsában kerülhet sor.) Élete folyamán legalább egyszer minden felnőtt muszlimnak végre kell hajtania a háddzsot, ha egészségi állapota és anyagi helyzete lehetővé teszi az utazást.

Minden évben egyforma, varrás nélküli lepelbe (ikrámba) öltözött hívő muzulmánok tartanak a világ minden sarkából Mekka felé, hogy elvégezzék a szertartásokat, amelyeket Mohamed próféta írt elő. Az azonos ruha a muzulmánok egységére utal. Mohamed időszámításunk szerint 632 márciusában – már nagyon betegen – vezette el az utolsó zarándoklatát Mekkába. Ezzel végleg beépítette a politeisztikus vonásaitól megtisztított háddzs rituáléját az iszlámba.

Ekkor tett hitet minden muzulmán egyenlősége mellett is. Így szólt ugyanis 632-ben a próféta: „Ó, férfiak figyelmezzetek szavaimra, és véssétek szívetekbe őket! Tudjátok meg, hogy minden muszlim testvére minden más muszlimnak, így most már egy testvériség vagytok.”

Arafat-hegy

Az Arafat-hegy, a "Hála hegye" (Jabal Rahma) fontos helyszíne a zarándoklatnak, mintegy annak fénypontja, hiszen nem érvényes a hadzs, ha az igaz hívő nem végezte el az itt kötelező imákat.
Az Arafat gránitdombjához több esemény kapcsolódik. Ádám és Éva itt imádkozott, Allah itt nyilatkoztatta ki utolsó üzenetét és Mohamed próféta itt tartotta utolsó prédikációját.
Innen biztosan meghallja Allah az imádságot,vélik a muszlim hívők.

 

A szokások és eredetük

A háddzs rítusainak keretében a muszlimok megkerülik a Kábát, megcsókolják az épület egyik falába illesztett fekete követ, elfutnak két közeli hegy, Szafa és Marva között, Mína közelében megkövezik az ördögöt jelképező oszlopokat, juhot áldoznak, majd összegyűlnek az Arafát-hegynél. (A Mekkától hat kilométerre fekvő hegy oldalában prédikált utoljára az iszlám hagyomány szerint Mohamed próféta.)

A háddzshoz kapcsolódó szokások némelyike a pogány korból ered, de Mohamed monoteisztikus értelemmel ruházta fel. A muzulmánok tehát úgy hiszik, hogy Ábrahám és Izmael találta a fekete követ, ők emelték köré a Kábát. Az iszlám előtt az arab nép természetimádó, animista vallásban (is) hitt, tisztelte a köveket, a fákat és a Napot.

A Kába

 

A pogány istenek és bálványok imádói azért csókolták meg a követ, hogy magukba szívják az erejét. A szokást, mely ettől kezdve Allah tiszteletét szolgálta, Mohamed is szentesítette, az úgynevezett umra ceremónia keretei között. Ima előtt a muszlimoknak meg kell mosniuk arcukat, fejüket, kezüket és lábukat. Ezt a kőtől 55 méternyire lévő Zemzem vízével teszik.

A Mohamed próféta által elrendelt szertartáson, a háddzs harmadik napján, Allah nevét kiáltozva minden hívő hét követ dob a szent város, Mekka közelében húzódó Mína-völgyben a sátánt jelképező három oszlopra annak jelképeként, hogy megveti a sátánt, és elutasítja kísértéseit. A muzulmánok hite szerint az oszlopok azon a helyen állnak, ahol az ördög megjelent Ibrahim (Ábrahám) próféta és fia, Iszmail (Izmael) előtt. A kövezés előtti napot elmélkedéssel, az előest egy részét kövek gyűjtésével töltik.

A Szafa és Marva közötti hétszeri futás arra emlékeztet, hogy Hágár – Ábrahám szolgálója – tébolyultan keresett vizet, miután Ábrahám, felesége ösztökélésére, kiűzte sátrából őt és Izmaelt.

A juh feláldozása azt eleveníti fel, hogy Ábrahám az Úr parancsára megkötözte Izmaelt (mert a muzulmánok szerint nem Izsák volt az) és egy angyal az utolsó pillanatban bárányra cserélte az áldozatra szánt fiút. (A zsidó-keresztény vallás szerint Ábrahámnak végül az Úr megkegyelmezett, angyala által szólt hozzá: nem kell megölnie a fiát, Izsákot, hanem helyette áldozzon fel egy kost.) A muzulmán áldozat napja a háddzs csúcspontja, az egész iszlám világ piros betűs ünnepe. Ezután zarándokok fejét leborotválják, majd a zarándoklat záróaktusaként ismét hétszer körbejárják a Kábát.

A zarándoklat szertartásai a történelem folyamán hozzájárultak a muzulmánok egységbe kovácsolásához, a köztük lévő faji, nyelvi és politikai korlátok ledöntéséhez.

A pogány kori előzmények

A mekkaiak egyik fő bevétele már az iszlám megjelenése előtt is abból keletkezett, hogy az arabok zarándokként felkeresték a Kábát. A háddzs tehát már sokkal régebbi szokás volt, mint az iszlám megjelenése az időszámításunk szerinti hetedik század elején. A nomád arabok ekkor még változatos vallásokat, általában politeista, többistenhívő vallásokat követtek. Az egyik sémi istenség, Allah azonban kezdett kiemelkedni a többi közül.

Mekkában az iszlám előtt azonban nemcsak a politeisztikus, hanem a monoteisztikus, egyistenhitű vallások is képviselve voltak. Éltek ott keresztények és a környéken laktak a judaizmus követői is, egész törzsek vették fel ekkoriban ezeket a vallásokat Arábia-szerte. Voltak ingadozók, akik az egy- és többistenhit között hezitáltak, őket hanífoknak nevezték. Mohamed mindezen szektáktól, vallásoktól átvett bizonyos elemeket, amikor megalkotta az iszlámot. Mohamed feleségének egyik rokona keresztény vagy haníf volt minden bizonnyal. Ez az unokafivér hitte el először, hogy Mohamed nem őrült, hanem Isten rég várt küldötte az arabokhoz.

Mohamed és a kő

A Kába

A Kába-kő egyébként Mohamed számára nagyon fontos volt. Bár a hozzá fűződő rítusokat gyakran átalakította, soha nem tagadta meg a háddzsot. Egyik korai kinyilatkoztatása szerint például éjszaka szárnyas lovon előbb Jeruzsálembe repült a próféta, majd fel a hetedik mennyországba, ahol meglátta a mennyei Kábát, és megkapta Istentől az iszlám hitvallás alapjait, s a Földre való visszatérés közben még Mózessel is beszélt.

A mekkaiak kezdetben attól tartottak, hogy a muzulmánok nem tartják tiszteletben a kő kultuszát, és így elesnek fő bevételi forrásuktól. Mohamed a kultusz „lényegét” tartotta tiszteletben, de például a három pogány istennő, Allát, al-Uzza és al-Manát „szent hattyúk” mivoltát csak ideiglenesen ismerte el. Márpedig e három istennő a mekkai kereskedők és város jelképei voltak. A három istennőt viszont a muzulmánok nehezen fogadták el, így Mohamed később megtagadta őket, többek között ezért kellett elmenekülniük az iszlám hívőknek átmenetileg Mekkából.

Visszatérés Mekkába

Mohamed utóbb kisebb-nagyobb harcok árán visszatért Mekkába, legyőzte ellenfeleit, és kiegyezett az ottani kereskedőkkel. A muzulmánok karavánrablásból tartották fenn magukat, így a gazdag mekkai kereskedők nem szívlelték különösebben a Medinába menekült vallás követőit. Mohamed „újítása” volt, hogy még a háddzs idején is kifosztották a karavánokat, ami minden addigi arab szokást durván megsértett. Csak a próféta katonai sikerei „győzték meg” a mekkaiakat a muzulmán hit elfogadásának helyességéről, miközben Mohamed is visszafogta magát. A próféta és a mekkaiak kiegyezésekor véglegesítették az iszlám számos szokását, így a háddzs rituáléját is.

Mekka és a Kába-kő Mekka Szaúd-Arábiában fekszik, az Arábiai-félsziget nyugati felének közepén, az egyiptomi Szuez és a jemeni Áden között körülbelül félúton. Évente több mint egymillió – idén csaknem kétmillió – zarándok érkezik ide. Mekka Mohamed próféta szülőhelye, aki 570-ben született. Az iszlám építészet szent emlékét, a Kábát a hagyomány szerint Ibráhim (Ábrahám) és fia, Iszmáil (Izmael) építette. A Kába szó jelentése: négyszögletes épület. Maga az építmény 12 méter hosszú, 10 méter széles és 15 méter magas. Megemelt alapzaton áll, fekete brokáttal borítva. Az ajtón lévő függönyökön és a külső falán körbefutó szegélyen arannyal hímzett feliratok láthatók. A márványépület és a szürke kő négy sarka a négy égtáj felé tekint. A Kába szentélyében arany és ezüstlámpák világítanak. A legfontosabb tárgy a Fekete Kő, melyet a zarándokoknak hétszer kell körbejárniuk és megcsókolniuk. A Fekete Kő eredete misztikus ködbe vész. A geológusok szerint egy meteorit egy darabja, s mint a hagyomány is tartja, egyenesen az égből hullt az Édenkertbe.