A legnagyobb
kőegyüttes a nyugat-franciaországi Bretagne fenyveseinek és
hangamezőinek közepén található Carnac. Itt nemcsak több a kő, mint
Európa bármely más táján, de elrendezésük léptéke, és a 8 km hosszú
terület is, a legnagyobb szabású. A népről, amely Carnac köveit emelte,
igen keveset tudunk, de ügyes mérnököknek kellett lenniük, továbbá
hatalmas tömegű munkaerő állhatott a rendelkezésükre, és előre
elgondolt terv szerint építkeztek. Néhány tárgy és az építmény a világ
legrégibb, emberkéz alkotta emlékeihez tartozik.
A Carnac-i oszlopsor
A carnaci együttes három jelentős kőcsoportot foglal magában. Ezek
a menhirek (ez a walesi maen, "kő" és hír, "hosszú" elemekből álló szó
minden magas, szabadon álló kőre vonatkozik) mind Carnac városától
északra, Le Ménecben, Kermarióban és Kerlescanban találhatók. Le Ménec
mellett 1099 követ rendeztek el 11 sorban, egy 1 km hosszú és 100 m
széles területen. Ettől keletre áll Kermario 1,2 km hosszú 10 kősora.
Még keletebbre van a majdnem négyszögletesen elrendezett kerlescani 13
rövid kősor - összesen 540 kő -, melyet 800 m után 39 nagy menhirből
álló félkör zár le. A negyedik, sokkal kisebb együttes - Le Petit
Ménecnél - alig 100 kőből áll. Ezt a pompás látványt nagyon találóan
jellemezte Chevalier de Fréminville francia régiségbúvár 1827-ben:
"Kövek regimentje, melyeket alaktalan sziklákból rendeztek el ilyen
szimmetrikusan."
A kőegyüttesek nagyjából hasonlók, nyugat-keleti tájolású sorokból
állnak, bár nem egyenlő távolságban, az alakzat külső (északi és déli)
szélein közelebb helyezkednek el egymáshoz. Minél keletebbre haladnak
egy sor mentén, annál közelebb állnak egymáshoz és annál magasabbak a
kövek. Néhol nem egyenes sorokban, hanem párhuzamos görbék mentén
helyezkednek el. Változó a menhirek magassága is, a legkisebb kövek, Le
Ménec nyugati végén csak 90 cm-esek, a legnagyobbak viszont Kermariónál
, a 7 m-t is elérik.
volt.
A carnaci együttes 3000 megmaradt menhirje az eredeti köveknek
alighanem csak a fele. Egyesek erodálódtak, másokat a helybéli gazdák
vittek el saját használatra, de jócskán loptak belőlük az amatőr
"régészek" is. Mivel a kisebb földmozgások és az 1722-es földrengés
következtében sok kő eldőlt és összetört, elszállításuk még könnyebb
volt.
A kőegyütteseket különböző időkben állították fel kb. i. e. 3500
és 1500 között, azaz durván egykorúak az angliai Stonehenge-dzsel és az
egyiptomi piramisokkal. Bár továbbra is rejtély, kik voltak és milyen
módszereket alkalmaztak Carnac "építészei", a geológusok általános
véleménye szerint egyes menhireket, ha ugyan nem valamennyit, a kerék
európai megjelenése előtt állították fel (ennek első bizonyítékai i. e.
1000 körüliek, bár könnyen lehet, hogy már korábban is használták). A
köveket helyi gránitból fejtették, majd feltehetően a bányától
vonszolták Carnacig, és a helyszínen felállították őket. Mivel a
legmagasabb kövek közül némelyik több mint 350 t, hatalmas
munkacsapatnak kellett dolgoznia a feladaton. Abban a korban, amikor a
férfiak várható élettartama 36, a nőké 30 év volt, nem valószínű, hogy
bárki, aki a kőegyüttes egyes szakaszainál megkezdte a munkát, megérte
volna annak befejezését.
A menhirek sugárútjai és kőkörei Carnac nem egyedüli, és nem is
legkorábbi emlékművei. A térségben dombsírokat - famulusokat - is
felfedeztek, amelyek közül legalább kettő i. e. 4000 előtt épült.
Kermario tájolása egy álló kőre mutat, amely Kercado sírjának bejáratát
jelzi. A sír maga nagy, fűvel benőtt földhalom, tetején egyetlen kővel,
belsejében pedig kővel szegélyezett folyosóval, amely négyszögletes kő
sírkamrához vezet, ahova az egymást követő nemzedékeket temették,
bejárata a téli napforduló napkeltéjének irányába néz. Belsejében kövek
szegélyezte folyosó vezet egy tágas kőkamrába. Ez az i. e. 4700 körül
emelt halomsír Európa legrégibb fennmaradt építménye, és az egyiptomi
piramisoknál is régebbi…
Carnac óriási földhalmai, de különösen a kövei látogatók ezreit
vonzották az évszázadok során, akik közül sokan próbálták megmagyarázni
a menhir-sugárutak valódi rendeltetését. Mint a XIX. századi francia
regényíró, Gustave Flaubert megjegyezte: "Carnacról több ostobaságot
firkáltak össze, mint ahány állóköve van." Az egyik legnépszerűbb
elmélet szerint Carnac vallási központ lehetett, köveit az ősi bretonok
imádták. Jóval később a rómaiak vették birtokukba őket, és saját
istenségeik nevét vésték rájuk. A kereszténység eljövetelével
kereszteket és más szimbólumokat faragtak a kövekre. A helyi
néphagyomány szerint azonban a kövek voltaképpen római katonák, akiket
a helybéli szent és korábbi pápa, Cornelius (Kornél) változtatott kővé
azután, hogy elűzték Rómából és visszakergették szülőföldjére,
Bretagne-ba.
Az egyik (legalább a középkorig általános) hiedelem szerint a kövek
fokozták a termékenységet, ezért a meddő asszonyok éjszakákon át
aludtak egy-egy viasszal, olajjal és mézzel megkent cromlechen (több
állókövön vízszintesen végigfektetett kőlapon), vagy felhúzták a
szoknyájukat és fölé guggoltak, vagy lecsúsztak rajta, hogy magukba
szívják mágikus erejét. A jelek szerint sokan hittek benne, hogy az
állókövek őseiknek az örökkévalóság számára megkövesült szellemeit
képviselik. Talán a hívek helyét jelölték ki, akik a termést és az
állatokat megáldó druida papok szertartásaira gyűltek össze. Vagy
egyszerűen a holtak emlékművei voltak? A Carnac szó breton nyelven azt
jelenti: "a holtak temetője".
Egy új keletű elmélet sajátos célt tulajdonít a köveknek. Carnac és
más megalitikus lelőhelyek tanulmányozása arra a következtetésre
vezette Alexander Thomot, hogy a menhirsorok építői fejlett
csillagászati ismeretekkel rendelkeztek, és a köveket vagy az
égitestek, elsősorban a Hold, a Nap és a csillagok, mozgásának
tanulmányozására állították fel, vagy hatalmas csillagászati óra ként
használták, amellyel meg lehetett határozni például a szántás és a
vetés idejét. Thom szerint ebben a Holdobszervatóriumban a legfontosabb
kő a locmariaquer-i, Er Grah (Tündérkő) néven ismert, ma már összetört
megalít volt. A követ irányjelzőként használva, a holdkeltét és
nyugtát, akár a 13 km-re lévő halmokról és kövekről is meg lehetett
figyelni.
Talán soha nem tudjuk meg biztosan, milyen jelentéssel bírnak a
carnaci óriás kövek, de az mit sem csökkenti az évente hozzájuk özönlő
látogatók ezreire gyakorolt hatásukat. Az a tény ellenben, hogy az a
kő, (amire tájolva mutatnak), egy hatalmas sírdombon állt, arra utal,
hogy sokkal inkább a sírok jelölésére őrzésére szolgálhatott, de
biztosan nem tudhatjuk… Bár moha borítja őket és sok eltűnt közülük,
Carnac impozáns, lenyűgöző kapocs marad korunk és az európai
civilizáció kezdetei között...
|
Kapcsolódó cikkek:
Zeolit,a csodakő
Naptárak, jósdák vagy gyógyító kövek