Régi dilemma: vajon látszik-e a Kínai Nagy
Fal az űrből, avagy sem? Évtizedeken keresztül népszerű nézet volt,
hogy az ember alkotta objektumok közül csak a Nagy Fal és Hollandia
védőgátjai látszanak az űrből.
Valószínű,
hogy a jóérzésű és kultúrájukra roppant büszke kínaiaknak evidens, hogy
a több ezer kilométeren át kanyargó nagy fal a világűrből is látszik.
És ezt joggal hihetik, hiszen egy majd 10 méter magas és közel 7 ezer
kilométer hosszú „vonal” miért is ne látszódna oda föntről? A városi
legenda amúgy egy 1930-as évekbeli amerikai vicclapból ered.
Fellélegezhetnek a Kínaiak, mert nemrégiben a Nemzetközi Űrállomásról
készítetett felvételek bizonysága szerint a Nagy Fal igenis látható
szabad szemmel az űrből. Az is kiderült viszont, hogy a Nagy Falon és a
hollandiai gátakon kívül például Egyiptom piramisai, valamint számos
város repülőtere és széles sugárútjai. Persze ahhoz, hogy 350 kilométer
magasságból láthatóak legyenek ezek az objektumok, kedvező légköri
viszonyok közepette jó helyen jó időben kell lenni. De ez mellékes, a
lényeg az, hogy ez már nem csupán legenda, hanem tény.
A világ hetedik csodájaként nyilvántartott
Kínai Nagy Fal a világ legrégibb és legnagyobb katonai védelmi
építménye mintegy 7 ezer kilométer hosszan húzódik Észak-Kínában. A
nagy fal az i. e. 3. század és i. sz. 17. század eleje között Kína
északi határán épített erődítményrendszerek összessége, amelynek
elsődleges célja az volt, hogy a földművelő Kínát megvédje az északi
nomád törzsek támadásaitól.
A
nagy fal valójában soha nem volt összefüggő, különböző erődítményekből
állt, amelyeknek jellege és elhelyezkedése a mindenkori politikai
helyzettől függően változott. Az első védelmi rendszert Csin Si
Huang-ti császár kezdte kiépíteni az i. e. 210-es években. A későbbi
dinasztiák némelyike új erődítményeket húzott fel míg más korszakokban
a falat egyáltalán nem használták. A ma látható falszakaszok az 1368 és
1644 között urakodott Ming-dinasztia idején épültek; ezeket már
téglából emelték, de a korábbi erődítmények fő építőanyaga a döngölt
föld volt.
A
Kínai Nagy Fal története az időszámításunk előtti 7. századba nyúlik
vissza. Akkor Közép-Kínában hatalmas őrtornyokat, bástyákat,
erődítményeket építettek az északon élő népek támadásai ellen, majd
falakkal kötötték össze az egyes egységeket. Az időszámítás előtti
221-ben az ambiciózus és nagyra törő hatalmi terveket dédelgető Csin Si
Huang-ti császár egyesítette az országot és összekötötte a korábbi
fejedelemségek által épített falakat, hogy így védekezzen a mai mongol
pusztaságon élő népek lovascsapatainak támadása ellen.
Krisztus
előtt 214-ben, legmegbízhatóbb hadvezérnek megparancsolta, hogy a már
meglévő északi határ mentén lévő erődöket kösse össze, és bővítse
tovább, hogy azok egyetlen védővonallá váljanak. A védvonal építésén
mintegy 300.000 ember dolgozott, többek között több ezer
kényszermunkára ítélt tudós is. A hideg, a kimerültség, a betegségek,
és az éhezés miatt több ezer ember halt meg az építkezés alatt.
Testüket a falba temették, azért, hogy szellemük elijessze az Északi
Démonokat. A Nagyfal így lett a világ leghosszabb temetője, melyet
ezért a "Könnyek Falának" is neveztek.
Először a 12 méter magas tornyokat
építették meg, amelyeket 4 hónapi ostromra elegendő élelmiszerrel
töltöttek meg. Ezeket azután 6 méter magas erődfalakkal kötötték össze.
Mivel a tornyok éppen nyíllövésnyire voltak egymástól, segítségükkel
gyorsan tudtak üzenetet küldeni több száz kilométer távolságra is. Egy
üzenet egyébként 24 óra alatt futott végig a fal teljes hosszán. A fal
segítségével a hadsereg, és az ellátmány gyorsan eljuthatott a
birodalom egyik végéből a másikba.
A későbbi kínai dinasztiák mind építettek
valamilyen falat. A ma is látható Nagy Fal az 1368 és 1644 között
uralkodott Ming dinasztia idején épült katonai létesítmény. Mivel a fal
nem összefüggő, egységes építmény, hanem különböző korokban, egy több
száz kilométer széles sávban épült falszakaszok összessége, pontos
hosszát nem lehet megállapítani. Az egyik forgalomban lévő hivatalos
adat a fal hosszát 6 352 km-re teszi, de más becslések 3 000-10 000 km
között ingadoznak.
A
Nagy Fal rendkívül bonyolult földrajzi körülmények között épült -
hegyvidékeken, sivatagokon, pusztaságokon, mocsaras területeken át.
Nagy része hegyvonulatokon húzódik úgy, hogy a külső oldalon meredek
sziklák határolják A Ming-kori fal külső borítása téglákból és tégla
alakú kődarabokból áll. Belsejét döngölt agyaggal, illetve kőzúzalékkal
töltötték fel. Magassága átlagosan 10 méter, szélessége a talapzatánál
7-8 méter, tetejénél pedig 4-5 méter. A fal tetején kifelé lőréseket
alakítottak ki, belső részén kőlépcsőket és bejáratokat vágtak.
Szakaszonként bástyákat, erődítményeket és az ellenség esetleges
támadásait füsttel jelző építményeket építettek.
A kínai nagy falat az UNESCO 1987-ben
felvette a világörökség helyszínei közé. A fal manapság sajnos nincs
túl jó állapotban. A turisták miatt egy kis részét restaurálták,
illetve egy Kínában általánosan elfogadott mondás miatt, mi szerint:
nem is igazi férfi az a férfi, aki még nem járt a nagy falon. Nagy
része azonban az enyészetnek van kitéve, s így bizonyos részek mára már
szinte eltűntek. A falat a lakosok sem kímélik, sok esetben tégláit a
helyiek hordták el, s abból építkeznek, illetve a graffitisek is
szeretik kézjegyüket a falon hagyni.
Kommentáld!