Meteora talán Görögország leglátogatottabb
része, nem véletlenül. A természet ismét fantasztikus dolgokat tartogat
itt a számunkra. A Meteorák a vidék és a hegység elnevezése is:
sajátságos környék tele gigantikus torony- és csipkealakú sziklákkal. A
sziklák egyenként mintegy 100 -150 méter magasak.
A szó maga egyébként „levegőben lebegőt”
jelent. A sziklák elnevezése nem véletlen, valóban az égbolt közelében
keresendők a csúcsok. A keresztény vallás meghatározó eleme Isten
dicsőítése. Az eszme gyakorlása sok hívőt vezetett a mindennapok
világától félreeső helyekre. A Pindosz-hegység nehezen megközelíthető
barlangjai, repedései és égbe meredő sziklaormai tökéletes helynek
bizonyultak a magányos elvonulásra vágyó aszkéták számára.
Az
„égig érő” tornyokként rendületlenül álló sziklák valaha a tenger
fenekén helyezkedtek el. 10 millió éve függőleges irányú mozgások az
egész környéket kiemelték a tengerből. Ugyanezen erők hatására a
szomszédos hegyek közelebb csúsztak, így az üledékre hatalmas nyomás
nehezedett, hálószerű törések és repedések alakultak ki, amit az
időjárás, erózió tovább mélyített, kialakítva az ég felé nyúló
tornyokat. A hordalékot a hegyekből sebes folyású és széles folyók
sodorták le. A víz elvándorlása után a szél elhordta a homokot, és a
folyófenék sziklái hegyként magasodtak az egyre gyorsabban süllyedő
síkság fölé, kialakítva a magányos sziklahegyeket, melyek között
természetes átjárót nem találni, a csúcsokat egyenként lehet
meghódítani.
A
11. században remeték éltek a barlangokban. A barlangok mellett vájták
ki az imafülkéket, ahol vallási gyakorlataikat végezték. Az ortodox
vallás azonban előírta híveinek a közös imát, templomi istentiszteletet
és áldozást is. Így jött létre az első templom, a Remetelak. Majd a 14.
században megjelentek a magányra és háborítatlanságra vágyó szerzetesek
is, akik a törökök terjeszkedése és üldözése elől menekültek a nehezen
megközelíthető sziklás vidékre. Ám Görögországnak ez a fele már akkor
valóságos átjáró ház volt: északról a szerbek, bolgárok jöttek, délről
albánok. A menekültekkel érkezett a XV. században a későbbi nagy
kolostoralapító Athanásziosz, és lelki atyjával kettesben fölmásztak az
egyik magas oromra. A legenda szerint tíz évig teljes elszigeteltségen
éltek ott, majd belekezdtek egy kolostorváros építésébe. Úgy vélték,
hogy Isten ajándéka ez a különleges hely, ahol háborítatlanul élhetnek,
és hogy Isten jóságát és nagylelkűségét megköszönjék, kötelességük még
közelebb kerülniük hozzá. Ezért elhatározták, hogy minden csúcsra
építenek egy kolostort. A függőleges sziklafalakat egymáshoz kötözött,
felhúzható létrák segítségével lehetett megmászni. Ide kellett egy
kolostornyi követ előbb szamárháton, utána pedig kosárban felhúzni. Ma
a kolostorokat a sziklákba vájt lépcsőkön lehet megközelíteni, amiket
az 1920-as években alakítottak ki. A kosarakat manapság is használják:
élelmet, vagy idősebb szerzeteseket, egyházi látogatókat húznak fel.
A
Meteorákon huszonnégy bizánci kolostor található, ma már csak ötöt
használnak valójában a szerzetesek. A kolostorok anyaga kő, vörös
cseréptetővel, fakarzatokkal. A szerzetesek számára szűk cellákat,
templomot és a közös étkezések céljára refektóriumot rendeztek be. A
sziklákba ciszternákat vájtak, hogy felfogják az esővizet. A kolostorok
többségében csak néhány szerzetes él, de van egy olyan is, amelyben
apácák laknak. Az I. világháborút követően az államtól és egyháztól
elfeledve omladoztak az égi várak, mígnem az európai nemzetek siettek a
görög kormány segítségére: 1960-as évektől új utakat építettek
Kalambakától a kolostorokig. Ma már hosszú, sziklába vájt lépcsősorokon
és mély szakadékokat áthidaló hidakon bárki elérheti az épületeket, de
a régi ösvényeken is lehet gyalog közlekedni.
A
legismertebb, leglátogatottabb és legszebb, a Metamorphoseos-kolostor,
avagy a Nagy Meteora. Az Athosz-hegységből származó Szent Athanaiosz
barát alapította 1350 körül, a legmagasabb sziklán (613m). A legenda
szerint a mai kolostor helyére angyal, illetve sas emelte fel magával.
Tanítványa, Joaszaph, a szerb király fia, tovább bővítette a kolostort.
Ez lett a leggazdagabb és legerősebb kolostor, mivel Urosz Simeon,
szerb uralkodó vagyonát a kolostornak adományozta és önmaga is
szerzetes lett. Belső díszítése igen gazdag, számos aranyozott fából
készül ikonosztáz található itt, illetve egy intarziatechnikával
kidolgozott pátriárkatrón. Falát 16. századból származó freskók
díszítik. Itt találjuk a kolostorok féltve őrzött 600 kötetes, kézzel
írott kódexeit rejtő könyvtárát is, melynek eszmei értéke
felbecsülhetetlen. A főtemplomhoz további három épület, és kápolnák
csatlakoznak: az Agios Athanassios kápolna, az Agios Konstantinos és
Agia Heleni, illetve a Szent János kápolna. 1923-ig csak létrákon
lehetett megközelíteni, most lépcsők vezetnek fel az épülethez.
A
másik legismertebb a Varlaam-kolostor. Varlaam szerzetes élt itt, és
1350-ben ő építette az első kápolnát a sziklán. Kincsei a sekrestyében
találhatók: szentek relikviái, liturgiaöltözetek, keresztek, a kolostor
alapítójának vasöve, aranyozott oltárterítők, pergamenre írott
kéziratok és könyvek százai. A belső templom festményei megjelenítik a
középkor mindennapjait, sőt, arra is lehetőséget kínálnak, hogy
megértsük: az agresszió, az erőszak örök, csak megjelenési formái
különbözőek. A műfajban érdekeltek az eljövendő ítélet napját ábrázoló
falrészen részletes tájékoztatást kapnak a nyúzás, kerékbetörés, élve
főzés különböző fázisairól. Ha elszédültünk a válogatott kínzások
láttán, pihenjünk le egy kicsit odakint. Föntről nézve oly kicsinek
látszanak az evilági problémák. Csak óvatosan merengjünk, mert a
teraszokat ugyan védik a korlátok, de a szikla pereme mögött több száz
méteres, függőleges falú mélység húzódik.
Kapcsolódó cikkek:
Művészi sziklakapuk a világ minden tájáról
Mézgedi- cseppkőbarlang
Déményfalvi-cseppkőbarlang
Magyarországi cseppkőbarlangok