Mítoszok és legendák egész tárháza lengi körül az ikonikus Dél-Kelet angliai sziklakört. Néhány mese említést tesz Arthurról és Merlinről. Egy 12. századi krónikás úgy vélte, hogy Merlin mágiáihoz szállíttatta oda a köveket egyenesen Írországból.

Már egy 12. századi krónikás, Geoffry of Monmounth is úgy vélte, hogy a köveket Merlin, a nagy varázsló mágiáihoz szállították ide Írországból és állították fel itt. Mások szerint az Ördög maga vitte a hatalmas köveket a wiltshire-i síkságra, szintén Írországból. Megint mások azt állítják, hogy a kövek Afrikából származnak.

A Stonhenge három fázisban épült. Az első fázisában egy közel száz méter átmérőjű, földből és mészkőből épült kör alakú töltés készült el. A töltés eredetileg kb. 2 méter magas lehetett, és a körülötte található árokból termelték ki a szükséges földet. Ennek a fázisnak nagyon fontos komponensei az Aubrey-gödrök sora – 56 lyuk, amely egy pontos kört formál a töltés belső oldalán. A lyukak szélessége a 2 métert is elérte, mélységük pedig az egy métert. A második fázisban a kék kövek szállítás és felállítása történt két koncentrikus körben. A harmadikban került sor a trilithonok -  két függőleges kőtömbön egy vízszintes - felállítására.

Az egyik elmélet a Stonehenge-t a druidák és a pogányság idejére helyezi. Minden egyes napforduló és napéjegyenlőség idején több ezer ember zarándokol ide a világ egész területéről, hogy ünnepeljen. Sokan közülük beöltözve érkeznek: köpenyekben, hosszú szakállal, fa pálcákkal, kard replikákkal, égő fáklyákkal. A zene kíséret sem maradhat el, amit a dobok, fuvolák és egyéb hangszerek szolgáltatnak. Így ezek a jeles csillagászati eseményeket továbbra is a hagyományos módon ünneplik a hívők.

Persze nehéz lenne megmondani, hogy mi is volt a pontos szokása a napéjegyenlőségek és napfordulók megünneplésének, hiszen még mindig nem sikerült megfejteni a Stonehenge titkát. Ami viszont egészen biztosnak tűnik, hogy a köveket a welszi Preseli hegyekből szállították a jelenlegi helyére, mivel az építmény harmadik fázisát a Kr.e. második évezred elejére datálják. A trilithonok felállítása, ha nem is olyan csodálatos teljesítmény, mint ahogy azt a mondák tartják - miszerint a kövek varázslat által szálltak Írországból Angliába -, azért mégis nagy teljesítmény volt abban a korban.

A szállítás nehézsége nem az egyetlen csoda amely miatt megérdemelte, hogy az UNESCO felvegye a világörökségek közé. A hatalmas welszi homokköveket, gránit- és kovatömböket - néhányuk akár az 50 tonnát is meghaladhatta - meg kellet munkálni, hogy aztán megfelelően a helyükre lehessen őket állítani. A kör átmérője, amit a kövek alkotnak, több mint 30 méter, a legnagyobb elemei pedig 4,5 méter magasak. A korszak kezdetleges szerszámai, valamint a kövek helyükre emelése, a történelem előtti idők mérnöki csodája ad bizonyosságot a korabeli társadalmak műveltségéről, hogy képesek voltak ilyen horderejű munka elvégzésére.

Az építmény megszenvedte az elmúlt évszázadokat, és ami a mai napig fennmaradt, csak egy része annak, ami valaha volt. Napjainkban már csak 17 kő áll. Bár különleges látogatásokat is lehet szervezni, hogy a kövek között sétálhassunk, a látogatókat általában nem engedik be, hanem egy ösvény vezet körbe, ahonnan meg lehet nézni. A téli és a nyári napfordulón, valamint a tavaszi és az őszi napéjegyenlőségkor a turisták is beléphetnek a kőkörbe, bárhogy is varázslatos élmény.