Királyok völgye, Luxor, Karnak templomai -
mind-mind csábító név Egyiptom szerelmeseinek. Egyiptom. Egy hely, ahol
egyszerre áll a világ és méhkasszerűen zsibong. A mesés ókori kincsek
megálljt parancsolnak és döbbent tiszteletet követelnek a látgatóktól;
pár méterrel odébb pedig már minden zakatol, mert örök mozgásban tartja
az országot a mindent átható kereskedőszellem.
Egyiptom
a legendák, ősi mítoszok, a megfejthetetlen titkok, a kimondhatatlan
nevű fáraók és soha véget nem érő ásatások színhelye. „Tanuld meg
tisztelni a régi kultúrát és Te is részévé válsz.” - az arab mondás
Luxor vonatkozásában, mely várost Homérosz a száz kapu városaként
említi, halmozottan is igaz. Ez a terület a világ egyik
leglátogatottabb régészeti helyei közé tartozik. A Nílus partjai mentén
szétszóródó szabadtéri múzeumok között található Luxor (az ősi Théba),
a karnaki templomegyüttes, valamint az egy évszázaddal ezelőtt újra
fölfedezett Királyok Völgye, az ókori Egyiptom felbecsülhetetlen
régészeti kincseinek tárháza, amelynek teljes feltárása még mindig
várat magára.
Nem egészen egy éve adta hírül a National
Geographic, hogy érintetlennek látszó sírt fedeztek fel a Királyok
Völgyében. A sírban hat szarkofág állt, bennük múmiákkal a késői 18.
dinasztiából (i.e. 1567-1320 közötti időszakból), valamint nagyméretű
tárolóedényekre is bukkantak. Ez volt az első ilyen jellegű felfedezés
1922 óta, amikor is Howard Carter megtalálta Tutanhamon mesés kincseket
rejtő temetkezési helyét.
Mint az egyiptomi régészeti kutatások során
oly gyakran, a felfedezés ezúttal is véletlennek volt köszönhető.
Csakúgy, mint a karnaki templomegyüttes padlózata alól előkerülő Tije
királynő (Tutankhamon fáraó nagyanyja) szobrára, erre is véletlenül
találtak rá a szentélykomplexum kőalapzatának tisztítása közben. Úgy
tűnik Egyiptom a véletlenek földje is.
A
Királyok Völgyét, ahogy azt a fáraók is nevezték, egy magányos völgybe
elrejtve találjuk. Azt a célt szolgálta anno, hogy múmiáikat és
gazdagságukat az örökkévalóságig megőrizzék. Théba ősi városának
részeként a Völgy csaknem az összes, a 18., 19. és 20. dinasztia
királyainak, (i.e. 1539 -1075) nyughelyeként szolgált. Az évezredek
alatt a sírokat sajnos többször kirabolták. A völgy egy évszázaddal
ezelőtti feltárása során kapott szárnyra a "Fáraó átka" néven
elhíresült legenda. Tutanhamon sírjának felfedezése pillanatában Carter
kanáriját ugyanis egészben lenyelte egy kobra. A helyiek szerint a
gyermek fáraó azóta is bosszút áll mindazokon, akik megzavarják örök
álmát. A legendát öt hónappal később Lord Carnarvon, Carter
pártfogójának halála csak megerősítette. Delíriumos állapotában egy
madárral viaskodott, amely az arcát szaggatta. Halála pillanatában,
Kairó összes fénye kialudt. Ugyanakkor egy nem is olyan régi kutatás
szerint, a sírt feltáró mintegy 25 nyugati kutató megélte a 70 évet –
adta hírül a National Geographic. Ez is csoda és legenda - vagy
szemfényvesztés -, mint szinte minden Egyiptomban.
No
de ne ragadjunk le a Királyok Völgyénél, hiszen nem is olyan messze,
majd' egyóra járásnyira, vár minket Ámon-Ré napisten csodaszép
szentélye, Karnak közelében. A karnaki templomkomplexum az ókori
Egyiptom egyik leghíresebb épületegyüttese, a világ legnagyobb ókori
vallási jelentőségű helye. Az ókorban Ipet szutnak ('kiválasztott
hely') hívták. Mai nevét Al-Karnak faluról kapta, ami mellette
található. Mintegy 2,5 kilométerre található Luxortól, a Nílus partján.
Közöttük a környék szinte teljesen beépült, így a gyanútlan szemlélődő
nemigen tudja eldönteni, hol kezdődik az egyik és hol ér véget a másik.
Luxorból busszal, konflissal is ki lehet ide jutni, de a pazar látvány,
mely utunkat kíséri, megér egy kis sétát is.
Karnak több mint száz hektáron terül el és
három nagy, elkerített templomkörzetet, valamint több kisebb templomot
foglal magába. A három templomkörzetből Ámon-Ré főistené a legnagyobb,
ettől délre felesége, Mut temploma áll, mellyel kosfejű szfinxekkel
szegélyezett felvonulási út köti össze a napisten házát. Északabbra
Théba Ámon előtti főistenének, Montu hadistennek a temploma áll.
A
teljes építkezés mintegy 30 fáraó uralkodása alatt zajlott, ez mintegy
két évezredet ölel fel, a Középbirodalomtól egészen a görög-római
korig. Valamennyi fáraó hozzátett valamit, így dinasztiánként változott
a képe. Gyakran az elődök által építtetett remekműveket az utódok csak
alapul használták és ráépítkeztek. Kosfejű szfinkszek és 23 méter magas
oszlopok között sétálhatunk be a romterületre. A gigantikus szobrok,
obeliszkek, torzók, falmaradványok között az emberek aprócska
hangyaként bóklásznak ámuldozva. Annyi itt a látnivaló, hogy a
részletekre egyszerűen nincs idő. Ha megfogadnak egy tanácsot,
becsukják a kezükben szorongatott útikönyveket, és meg sem próbálják
kőről kőre, obeliszkről obeliszkre egyesével megfejteni, vajon éppen mi
előtt haladnak el. Hiábavaló vállalkozás lenne. A részletek itt
egyszerűen megölik egymást. Minden csodaszép, és minden évezredes
titkokat őriz. Épp elég csak belegondolni, hogy hajdanán fáraók és
fáraónők sétáltak ugyanitt... Egyszerűen csak gyönyörködjenek
önfeledten a látványban!
A hajdan nyüzsgő Thébából mára csak Luxor és Karnak maradt meg. A többit elfedte a homok és a feledés fátyla.
Kapcsolódó cikkek:
Gyógyító kövek Bükkszentkereszten
Kheopsz piramisa