Kíváncsiságunkba belopódzott a kétkedők hangjának hullámverése, akik csodának vagy átverésnek tekintik a bejelentett felfedezést, egyes régészek, tudósok pedig egyenesen elutasítják. Mi több, már szárnyra kelt egy paradoxon:

„Anyám, miért nincs piramis?
Mert nincs rá bizonyíték, fiam.
De miért nincs bizonyíték?
Azért, mert egyesek ellenzik a kiásását!
De ők miért tiltják a kiásását?
Mert túl sok a bizonyíték, fiam.'

Egy biztos. A település lakói, akik jó szokás szerint a Visocica-hegy lábától felfelé haladva építkeztek, már a múlt század harmincas éveiben is szembetalálkoztak azzal a ténnyel, hogy a megbontott felszín alatt hatalmas köveket találtak, sőt pincét sohasem tudtak ásni, mert áthatolhatatlan „kövek'-be ütköztek.
Hodovic professzor, a visokoi Zavicajni Múzeum igazgatója, a középkori Bosznia történelmének alapos ismerője mutatta meg a piramisok helyi kutatójának és majd felfedezőjének a Visocica, a visokoi völgy felett 220 méter magasságot elérő, szabályos piramis alakú hegy tetején Visoki vár falainak maradványait, mesélve az innen látható három királyi székhelyről. Ugyanis 6-700 évvel ezelőtt itt a hegytetőn, hasonlóan a mexikói Teotihuakánhoz, város volt, az akkori társadalmi szerveződés és a szakralitás központja, amit a török hódoltság idején leromboltak.
Semir Osmanagić, a bosnyák-horvát származású Amerikában élő üzletember 15 évet töltött el Mexikóban, Egyiptomban és a világ többi pontján a piramisok tanulmányozásával, melyről könyvei jelentek meg. Ezek a tapasztalatok és a Visocicán látott domborzati formák vizsgálata vezették hipotézisének felállításában, s a megfelelő engedélyek megszerzését követően a kitartó és nem minden nehézséget nélkülöző kutató, feltáró munkálatokban, speciális vizsgálatokban, elemzésekben és összegző bizonyításban.
 
A központból kanyargó utakon jutottunk a hegy lábához, ahonnan közel 130 lépcsőn kifulladva haladhatunk ahhoz a szakaszhoz, ahol a Visocica (Nap piramis) északi lejtőjének közel egyharmadán megpillanthattuk az ásatás nyomait. Óriási; méretét tekintve közel ötven centiméter vastagságú, másfél méter szélességű, két és fél, három méter hosszúságú betontömböknek ható, két-három tonnányi burkolatdarabokkal borított oldalrészek tűntek elő felfelé haladó utcarészletnek hatva, felületük részben simítottan fedve. Hogy kerültek ide erre a meredélyre ezek a hatalmas betonszerű kövek, s mikor, s miért, és kik által - futott át rajtam a gondolat, de mindjárt az is, hogy mennyi időbeni, technológiai és civilizációs rejtély övezi még ma is a piramisok, ősi városok és a megalitok, mint Stonehenge építését.
Itt beszéltünk meg találkozót a megnyerő modorú, tiszta arcú, az ismeretek tekintetében autentikus Semir Osmanagić-csal, ami kiváló lehetőséget adott a bővebb tájékozódásra.
Elmondta, hogy a 220 m-es Nap piramis északi oldala, csúcsa - a 147 m-es Kheopsz-piramishoz hasonlóan - az északi Sarkcsillagra néz. Az alakzatot mind a négy oldalán megbontották, és hasonló kialakítást találtak. A talaj vagy mohatakarás alatt épen maradt breccsaszerű (durva szemű üledékes kőzet) kőtömbök formálása, illeszkedése jól látható. A piramis bejárati platójánál 1×1×1,5 méter méretű, pár tonnás konglomerátum kőtömböt is találtak. Az ilyen tömböket, valamint az itt található homokkő lapok sokaságát bontották meg és hordták el a múlt században építkezéseikhez a helyi lakosok. A középső és felső régióban földrengés, tektonikus és eróziós hatások okozta elmozdulások nyomai lelhetőek fel. A homokkő lapokat a borításhoz használták, s itt utalt a Khephrén-piramisra, amit egykor szintén borítás fedett.
A helyszínen járt egyiptológusok hasonlóságokat találtak az egyiptomi piramisokkal, s megállapították, hogy helyszínen készült (mesterséges) „betonról' van szó, amihez az Egyiptomban alkalmazotthoz hasonló kötőanyagot használtak, s a felhasznált kövek mérete és megmunkálása is hasonló. A vizsgálatok megerősítették, hogy ez a beton kétszer erősebb a ma használatosnál, a kötőanyag pedig kálciumhidroxid, mely kálciumkarbonáttá alakult át.
Fényképfelvételek készültek a völgyet övező felszíni formákról, s ennek alapján ma már öt piramisalakzatot lehet megkülönböztetni. A Nap (Visočica), a Hold (Plješevica), a Sárkány (Bučki gaj), a Szeretet (Četnica) piramisát, a Föld templomát (Krstac). További kettőt vélelmeznek a ma már piramisok völgyének nevezett területen.
Ezeket a környezeti anomáliákat (a természetes domborulatoktól való eltéréseket) kereső és kimutató műholdas felvételek, radar-topografikus adatok, szenzoros kamerák adatai, infravörös és elektromágneses vizsgálatok, továbbá hiperspektrális elemző rendszerek egymáshoz is viszonyításai, illetve geológiai, topográfiai és régészeti adatok egészítették ki.
A geológiai adatok a kutatófúrási magminták alapján olyan rétegek egymásmellettiségét találták (fémtartalmú kőzet, fekete, szerves réteg, márga - víz nem áteresztő réteg -, homok, agyag, beton, fémtartalmú kőzet; más helyen kavics és sziklás anyag keveréke, valamint ezek függőleges és vízszintes rétegződése; megint másutt egyenleges 20 cm-es rétegekben vasalt barna kő, csiszolt, fényes homokkő lapok), amelyek a természetben így sehol sem fordulnak elő, tehát építettségre utalnak.
Megállapították, hogy a Nap, a Hold, a Szeretet piramisa, illetve a Sírok temploma alakzat pontosan és egyöntetűen a négy égtájra tájolt - háromszög alakú oldalakkal, lépcsőzetes (peremes, perem is, piramis) jelleggel, tetején terasszal. Ebből a Nap, Hold és a Sárkány piramis egymástól 2200 méterre helyezkedik el oly módon, hogy légvonalban egy egyenlő oldalú háromszöget alkotnak.
Kiderült az is, hogy a természetes képződmények vízszintesen elhelyezkedő energiavonalaitól eltérően a piramisalakzatok esetén ez függőleges irányú és erőteljesebb, egyes helyeken valósággal pulzáló (amint az a helyszínen érzékelhető) természetű. Megdöbbentő az a tény is, hogy az átlagosan negyven centiméternyi humuszréteg, ami a gúlát formáló alakzatokat takarja, a szakértők szerint minimum nyolcezer év alatt keletkezik; sőt, egyes becslések szerint az objektumok még az özönvíz előtt keletkeztek.
És a további hipotézis: ha piramis, akkor üregnek, alagútnak is lennie kell. Természetesen van. Mindezekből kettő látogatható egyelőre, mely további titkokat rejt, hiszen egyik sem bányászati céllal jött létre. Az egyik alagút a Bosna folyó mellől közelíthető meg, a másik Visoko felett Ravne irányában a hegy belsejében, melynek szabályosan kiképzett alagútját breccsa és konglomerátum képezi harminc méterenként szellőző járatokkal, és különleges alakú és nagyságú, olykor rovást tartalmazó megalitikus homokkő tömbökkel.
(Ma már a fizikusok a kozmikus sugárpor becsapódásaikor felszabaduló szubatomi részecskéket (müonokat) detektorokkal képesek a röntgengéphez hasonlóan érzékelni, mérni, melynek segítségével bármilyen üreget tudnak észlelni az objektumok belsejében.)
A feltárt, közel 700 méternyi alagúthoz képest a hőtérképek és más vizsgálatok további tízezer méternyi alagutat vélelmeznek úgy, hogy ezek az objektumok alatt, s közöttük, egymással összeköttetésben helyezkednek el.
Különleges a Sírok templomának nevezett kiemelkedés, mert a mai térkő burkolatokhoz hasonlónak tűnő és felfelé koncentrikus köröket alkotó, egyúttal szűkülő feljárója - miközben a középpont felé lejt és szabályos közönként nyílásokat tartalmaz - három méterenként öt centiméteres esést mutat. A burkolatok felszíne hullámos és matt fényű, mintha csiszolták volna. Mint annyi helyen az ásatások területén, szabályosnak ható és mégis szabálytalan törésvonalak láthatóak.
Zavarba ejtő, hogy a burkolatok ugyanazon az alakzaton belül is váltakozó méretűek egy adott, feltárt szakaszon. Például a 190 m-es Hold piramison is vastagságuk a másfél millimétertől a 6-8 cm-en át a 10-12 cm-ig előfordul. Látni lehet olyan helyet, ahol a földtani erők megtörték, meggyűrték az adott síkot.
A helyi emberek figyelték meg azt az érdekes, mondhatni csillagászati jelenséget, hogy a nyári napforduló idején, amikor a Nap piramis árnyéka rávetül s teljesen elborítja a Hold piramist, ott abban a pillanatban kel fel a Hold.
Vajon mikor lehettek a történelem előtti időben olyan földmozgások, melyeknek hatása itt láthatóvá lett? Ha meggondoljuk, hogy ma már nevetünk azokon, akik egykor Galileit inkvizícióra szánva hittek a Föld lapos voltában, akkor örülnünk kell, hogy a kételkedők mellett egyre több szakember tör lándzsát amellett, hogy egy ma még nem ismert időszak (civilizáció) szellemi termékeként tudatosan átgondolt és emberkéz által alkotott formákat, Európában ma még egyedülállónak tekinthető különlegességeket láthattunk.
Mindenesetre örömmel konstatáltuk azt a Semir Osmanagić-tól (a ma Boszniában nagyon tisztelt és legendásan boszniai Indiana Jones-nek hívott), az elkötelezett kutatótól származó legfrissebb hírt, hogy a bosnyák kormánytól a kutatás folytatására jelentős összeget kapott. Reméljük, hogy a további feltárás és a várható eredmény bemutatása a még hitetlenkedőket és kételkedőket is meggyőzi, s ez az egyedülálló, világméretekben is jelentős újdonság hozzájárulhat a sokat szenvedett boszniai nép felemelkedéséhez, új színfoltot jelenthet a mai információs világban, s lehetőséget teremt a tudományosság számára is az eddigi ismeretek bővítésére.
Lehet, hogy belátható időn belül újra kell írni Európa, benne a magyarság, s a világ történelmét?